Makettek.hu: Airfix 1/72 Bristol Beaufighter TF.10

Az írást és a képeket köszönjük szépen Katona "Kató" Istvánnak

Nézzük tehát István hogy építette meg ezt a makettet.

Egy gyors idézet a végéről: "Nem szerettem soha sem az Airfix-et. De ez után a makett után már bizalommal nyúlok az új szerszámos készleteikhez. Biztos építek még Airfix-et."

A kittről dobozbontást ITT TALÁLTOK

Nem szerettem soha sem az Airfix-et . Még az ezredforduló táján is a ’70-es évek színvonalán megrekedtek gyártástechnológia és makett-tervezés terén . A ’90-es évek második felében megépítettem két gépüket , és úgy döntöttem , hogy ez egy életre elég . Aztán pár éve az Airfix is rájött , hogy a világ többi részén már a XXI. századot éljük , és rohamléptekkel elkezdtek felzárkózni . Egy ilyen , új tervezésű készletük került a kezembe .

Csak házilagos feljavításokat végeztem építés közben . De ha valaki úgy érzi , tud bőségesen beszerezni a maketthez rézmaratott és műgyanta feljavítókat .

A két festési variáció közül a 45. század nem szabványos színű csatarepülőjét választottam . Kuala Lumpur-ban állomásozott 1949 második felében , az „Operation Firedog” hadművelet idején .

Az munkát szokás szerint a kabinnal kezdtem. Ami első látásra feltűnt, hogy csak a törzskereteket készítette el a gyártó, a hossztartókat nem.

Ezeket méretre vágott megfelelő vastagságú rézdrótból ragasztottam a törzs belső oldalára , faragasztóval, a könnyebb pozicionálás végett. Csak festéskor derült ki, hogy ez enyhén hullámossá tette a felületet, de nem túl zavaróan.

Arra is csak később jöttem rá , hogy igazán csak a farokfutó aknájában látszik a bordázat …

Ezen kívül csak pár dolgot pótoltam. A bekötőhevedereket alufóliából és az oxigéncsövet. A hátsó fülkébe a rádiók dobozai műanyagtömbökből készültek. Valamint a farokfutó bekötésénél a két pár megerősített törzskeretet sztirollapból szabtam ki.

A pilóta kapott egy célzókészüléket is műanyag hulladékból. Minden egyéb a gyári alkatrészek felhasználásával készült, ezek részletessége a méretaránynak és a zárt kabintetővel készült makettnek megfelel.

Két egész jó pilótafigurát is kapunk , bár én ezeket nem használtam fel . A belső tereket Gunze Mr.Color 364-es zölddel festettem, ez a korabeli brit gépekre jellemző árnyalat. A részleteket fotók alapján színeztem. Bemostam híg fekete olajfestékkel és világosabb zölddel száraz-ecseteltem . Végezetül fémszínnel kopásokat imitáltam.

A fődarabok jól illeszkednek, csak a has panelénél kellett alaposabban gittelni. Az oldal- és csűrőkormányok kitérítve is beépíthetők.

A készlet egyik hibája a lokátorkúp. A törzs hossztengelyével párhuzamosnak kéne lennie, de határozottan lóg. A felső illesztésből elcsiszoltam, alulra betoldottam. Így már jól állt, viszont az egyébként jó illeszkedésnek annyi lett. A többszörösen ívelt felület miatt ezt szórakoztató volt javítani …

A beépített fegyverzetre kitérnék kicsit mert ezzel a gyártó se volt tisztába, ahogy a makett alapján látszik.

A hat szárnyba épített géppuska hüvelykivető nyílásai ott vannak a szárnyak alján, de a belépőélről hiányoznak a fegyverek kilövőnyílásai. Tudtommal a TF.10 típusváltozatnál csak egy szériát szereltek szárnyba épített fegyverekkel. Mivel az általam épített gépről nem találtam fotót, de a nagy részük szárnyfegyverzet nélkül épült, én is így tettem és eltömítettem a felesleges hüvelykivetőket.

A has alatti négy 20mm-es gépágyú is csak az alacsony-támadó TF.10-esekbe került beépítésre. Aki torpedóvetőt akar magának, annak a gépágyúk nyomait is el kell tüntetni. A hátsó védőgéppuska a rádiós kabinjából az én példányomon hiányzik. Gondolom a gyarmati háborúkban nem igazán tartottak ellenséges repülőktől. Ennyivel is kevesebb munkám volt.

A legkomolyabb hibába a motoroknál futottam bele. A motorok hengerein a hűtőbordák igencsak leegyszerűsítettnek tűnnek, de a valódin se voltak igazán hangsúlyosak. Maga a motor se akart rámenni a rögzítésére szolgáló csapra, de ezt könnyű orvosolni a furat feltágításával.

A sugárirányba három darabra bontott motorburkolatot a motor köré öntött gyűrűre kell ragasztani. E miatt a megoldás miatt gyakorlatilag nem lehet száraz-próbázni, csak rögtön ragasztani. Mikor a harmadik részt is a helyére ragasztottam, kb. másfél millis hézag nézett vissza rám … A burkolat kisebb átmérőjű mint a motor … Szerencsére kipufogó és a kompresszor beömlője két csatlakozást kitakar, így tudtam annyit csalni, hogy az egyetlen látható illesztési vonal jó legyen.

A főfutóaknákba csak két pár csövet pótoltam a hátsó falra, ami a vészleeresztőhöz továbbítja az üzemanyagot, és egy kerek szerelőnyílást ugyanide. A többi részlet megfelelő.

A futóakna ajtókon van egy-egy kilökőcsap-nyom, amit az íves felület és a bordázat miatt nem egyszerű eltüntetni. Rögzítettem az átlátszó alkatrészeket is. A szárny törővégeire a helyzetjelzőkbe vékony fúróval kis furatot készítettem és abba festéket cseppentettem, így imitálva az izzót. Kitakartam az átlátszó részeket , és elkezdhettem a festést .

Gunze Surfacer 1200-zal átfújtam a gépet, ez még kihozott néhány hibát.

Miután ezeket is javítottam, lefújtam Gunze MrColor 364-gyel a főfutóaknákat, és a kabinnál leírt módon rádolgoztam, majd ezt is kimaszkoltam. A panelvonalak mentén híg feketét fújtam a felületekre előárnyékként. Ezután az oldalsó- és felső felületekre szivaccsal tupfolva (szerk: tunkolva) híg Vallejo fehéret és füstszínt foltoztam szabálytalanul. Száradás után átcsiszoltam finoman az egészet. Erre ködöltem rá több rétegben a túlhígított Gunze MrColor 363-as Medium Sea Gray-t. Ezzel a technikával tudtam imitálni a megöregedett, foltosra fakult festéket.

Száradás után kitakartam a szürkét és jöhetett a fekete. Itt sajnos nem jött át a „textúra”, mint a szürkénél. Mire a fekete kellőképp fedett, javarészt el is tüntette az előkészítést. Leszedtem a szürkéről a takarást és olajfestékekből kevertem egy szürkésbarna „kosz-színt”, amivel átmostam az egész felületet. Ez kiemelte a feketén is a panelvonalakat és tovább növelte a koszos hatást. Ezüstceruzával pár helyen kopásokat imitáltam és szürke pasztellceruzával kiemeltem a vásznazás bordáit a kormányfelületeken.

A kötelező fényes lakkréteg után jöhettek a könnyen kezelhető és pontos nyomású matricák. Matricalágyítóval szépen rásimultak a felületre. Ezt egy újabb lakkréteggel zártam le. Kissé a matricákat is koszoltam, hogy ne lógjanak ki az egységes képből.

Már csak a végszerelés volt hátra.

A főfutók rögzítésére a szokásosnál is több figyelmet kell szentelni az alkatrészbontás miatt. Viszont a végeredmény nagyon jól mutat. Csak egy „X” alakú merevítést pótoltam (bár sok nem látszik belőle) és a fékcsöveket. Ez utóbbi talán túl vékony is lett, alig látni. Három kisebb antennát is nekem kellett elkészíteni vékony drótból.

A rakéták és az indítósínek nem adtak semmi plusz munkát. Viszont a póttartály igencsak le van egyszerűsítve. Hiányzik két panelvonal és három megerősítő pánt róla. Ez utóbbiakat vastagabb alufóliából szabott csíkból készítettem el. És ha már ott voltam, pótoltam a feltöltő nyílás fedelét is.

Alclad Dull Aluminium-mal fújtam fémszínűre, de a hozzá ajánlott saját fényes fekete alapozója helyett Gunze Surfacer-rel alapoztam neki. Nem szeretem a fekete alapozást, túlzottan besötétíti a fémszínt.

Legvégül a huzalantennát rögzítettem a helyére. Ez nejlonharisnyából kihúzott szálból van, ami kellőképp vékony, rugalmas és pillanatragasztóval könnyen ragasztható. A porcelán szigetelőtesteket is apró pillanatragasztó cseppekből „hizlaltam” és fehérre festettem.

Mindent figyelembe véve kellemes építés volt . Igazán komoly, nehezen javítható hibával nem találkoztam, és így, házilagos feljavításokkal is mutatós végeredményt lehet elérni.